Ha választanom kéne, melyik az idei év, közéleti-sajtófotója Magyarországon, ezt választanám.

Nincs rajta semmi “látványos”, “hatásos” vizuális elem. Semmi meglepő perspektíva. Semmi tudatos, célzatos, kommunikációs stratégia.

Pedig ebbe már beletanult minden hetedvonalbeli magyar politikus, influencer, politikai celeb. Orbán Viktor nyakában a sállal, Dúró Dóra a következő ledarálandó könyvvel, az úgynevezett sajtóklubok beszélő fejei mind mind tudják, hogy kell a legelőnyösebb szögből belebeszélni a még képernyőre pillantó arcokba úgy, hogy magukra vonják a tekinteteket.

Nem sorolható ez a kép a látványos ellenzéki tüntetések vizuális világába se. Nincs rajta látványos tömeg, tüntetve villogó mobiltelefonok, lángoló arcú fiatal tiltakozók. Ezen a képen nem látszik más, mint az állampolgári kiszolgáltatottság, tehetetlenség. A magyar társadalomnak vannak elveszett emberei. Az illegalitásba taszított hajléktalanok. A kizsákmányolt, marginalizált, mindenféle eszközzel kihasznált, megbélyegzett cigányok. A hátrányos, izolált térségekben élő szegények. Az ellátás nélkül hagyott mentális betegek. Ők azok, akik már csak papíron állampolgárok, valójában elárvultak, elárulta őket a magyar állam. Ezek a csoportok, az állampolgári árvák, már teljesen eszköztelenek, kiszolgáltatottak. Ők már hiába állnának ellen, fordulnának szembe a rezsimmel. Hiába sorakoznának fel egy csoportképre. Nem látszanak, mert a törvények láthatatlanságra ítélték őket.

Jogaikat nem kérhetik számon, jogaikért nem harcolhatnak, mert nincsenek. A képen szereplő tanárok az oly sokszor emlegetett, és oly sok be nem tartott, elárult ígérettel ámított polgári Magyarország állampolgárainak vert serege. Ők még látszanak. Úgy ahogy, fáradtan, gyűrötten, végtelen csalódottsággal a szemükben, de látszanak. Nekik még van szakszervezeti hátterük, némi tanügyi törvény, törvényes keret, amire hivatkozhatnak. Ők a pislákoló, nyomokban még működő Magyarország kísértetei. Az ő hangjukon szólal meg az a lelkiismeret, amelyen még számon kérhető a magyar állam.

A velük való leszámolás a lelkiismeret végső elhallgattatása. Az intézményes ellátásban, oktatásban még reménykedők , a magyar államban még mindig bízók megtaposása.Egészen biztos vagyok benne, hogy ezek az arcok kísértik mindazokat, akik most a fejük felett, a kárukra – s rajtuk keresztül az egész társadalom kárára döntenek, és hatalmat gyakorolnak. A teljes elsötétülés, a láthatatlanná válás utolsó képkockái közül való ez a kép. Ezért kell megbecsülni. A teljes elsötétülés előtti utolsó képkockák egyike.

forrás: Parászka Boróka – facebook – köszönjük szépen