Bencsik András szerint szörnyetegek lepték el a tanári pályát. Az egyházak által fenntartott intézményekben is megjelent és katedrára lépett a „söpredék”. – kezdi mondandóját Katanics Sándor facebook bejegyzésében

Tanár vagyok, ez már a 38. tanévem. Elolvasva az általa mondottakat, azonnal felmerült bennem, szörnyeteg lennék én is? Eszembe jutott egy epizód az életemből. Az első egyetemi évem alatt történt. Elhatározták, többnyire tanárszakosok, hogy Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő című kötetéből néhány apró epizóddal örvendeztetik meg a Dugonics térre meghívott óvodásokat Szegeden. Rám osztották Szörnyeteg Lajos szerepét. Nem volt nehéz a feladatom, leginkább egy jó jelmez készítésére volt szükség. Úgy emlékszem sikerünk volt a kicsik körében.

Aztán olvastam tovább a „szörnyetegekről” szóló beszélgetésről írt cikket. Bevallom, az alábbi idézet tartalma megrázó volt a számomra. „nagyon nagy baj van Magyarországon az oktatásban, ellepte a pedagógusi pályát, főleg a középiskolában egy olyan sötét társaság, amelyik kizárólag csak rombolni akar. Itt az ideje, hogy fölébredjünk.”

Az az intézmény jutott eszembe és azok a kollégáim, akikkel együtt töltöttem az elmúlt 37 évet. Azok, akikkel értékek gondozásán, teremtésén fáradoztunk. Az ország egyik legjobb vidéki gimnáziumában tanítok matematikát és fizikát. Elképesztő mennyiségben lépnek ki ebből az intézményből kiváló emberek és adnak ennek a hazának munkájukkal, életükkel sok-sok rendkívülit, fontosat. Nem sorolom sem a kimagasló eredményeket elért tanítványaim, sem azokat, akik ugyan nem értek el valami, mások számára kivételesnek mondhatót, de hasznos tagjai a társadalomnak. Minden tanítványom, tanítványunk felsorolhatnám.

Úgy érzem a tanítványaink mind kivételesek valamiben. Egytől egyig fontos részei, alkotó elemei a mai világnak. Amit elértek, az ő eredményük, nem gondolom egy pillanatra sem, hogy mi adtuk azt. Azt viszont igen, hogy azzal a környezettel, amit teremtettünk a számukra, azoknak az ismereteknek az átadásával, amit oktatási, nevelési feladataink során elvégeztünk, nagyban járultunk hozzá a kiteljesedéshez. Szeretetteljes iskolai környezetben nőttek fel, váltak érett fiatalokká. S mi lennénk sötétek, szörnyetegek? Mi, akik azt tanítjuk, hogy széles körben gyűjtsék az ismereteket, legyenek mindig empatikusak, alaposan, sokoldalúan tájékozottak döntéseik meghozatala előtt, „permanens zavargáshullámot akarnánk kirobbantani”? Ostobaság!

Mi csak azt szeretnénk, hogy az utánunk jövő generációknak is legyenek tanáraik. Legyen valamiféle megbecsültsége végre a pedagógusi hivatásnak. Azt szeretnénk elérni, hogy ne a gazdagok kiváltsága legyen újra a tudás, hogy a közember is ingyenes és értékes ismeretekhez jusson a közoktatás keretein belül, hogy a nevelőik ne frusztrált, agyongyötört és elkeseredett emberek legyenek, akik jószerével csak gyermekmegőrzési feladatok ellátására képesek.

Kedves Katanics úr, csak csatlakozni tudunk önhöz, mi ugyanezt szeretnénk! Sajnos kormányt kell hozzá váltanunk, de hiszünk abban, hogy a folyamat, ha lassan és nehezen is, de elindult!

Bencsik András sokaknál átlépte azt a bizonyos határt, tegnap kegyetlenül kiosztották, ezt a cikket itt találja! -TulóLAP