Kedves Anikó!

Nem kerülgetem a forró kását, rögtön a közepébe vágok: Viktort le kell állítani!

Mint nő a nőtől, feleség a feleségtől, anya az anyától, egy ország nevében kérem ezt.

Kedveltem Viktort. Mikor fiatal politikusként 89-ben elmondta azt a beszédet, gyerekként úgy gondoltam, hogy pontosan egy ilyen karakteres, bátor férfi kellene az ország élére, aki reális szemmel látja a jövőt és új szemléletet mer hozni a magyar posztkommunista mindennapokba.

Valami történt. Ez már nem ugyanaz az ember. Te is érzed, hisz érezned kell! Nem hiába tűntél el teljesen a nyilvánosság elől. Viktor néha felemleget, hogy éppen baracklekvárt főzöl a nyári konyhában, vagy a veteményesben szorgoskodsz, de tudjuk, hogy ez csak a propaganda része.

Anikó! Ugye te is látod, hogy valami nincs rendben vele? Ugye látod a szemében, hogy a hatalom, a folyamatos szélmalomharc Brüsszellel teljesen felőrölte? Évek óta nem hajlandó szóba állni az ellenzékkel, csak a kisajátított médiafelületeken hajlandó nyilatkozni és senkivel nem vitatkozik. A helyzet csak romlik, és az utóbbi hónapok ámokfutása teljesen kétségbe ejtett bennünket.

Tisztában vagyok vele, hogy nincs az a politikai színtér, ahol Viktorra hatni lehetne, de szerintem – és ez tényleg az utolsó reményem – rád talán még hallgatna! Minden erős férfi mögött egy mégerősebb nő áll! Egy nemzet nevében kérlek, kedves Anikó, hogy állítsd meg most, mielőtt tényleg késő lesz! Az embereknek elegük van, félnek, össze vannak zavarodva. A propaganda nem fog a végtelenségig működni. Egyre többen ébrednek fel abból a rémálomból amibe Viktor meg az udvartartása ringatta őket.

Ez a kicsi ország, ez a tízmilliónyi magyar ennél többet érdemel! Nem Brüsszelt kell megállítani, hanem a férjedet! Nem egy befőttet elrakó nagymamára van most szüksége az országnak, hanem egy racionálisan gondolkodó, kemény first lady-re, aki mindannyiunk érdekében meghozza azt a döntést, amire Viktor egyedül már képtelen.

Dorina

Kép forrása: MTI